Emily aktája:

1972-ben új házba költöztek, akkor volt 8 èves. Addig minden simán ment, amíg a pincében ne kellett volna aludnia. /a családja állítása szerint/ Ez egy büntetés volt, de nem igazán aggódott senki, mert sokszor volt így.  /ekkor 13 éves volt/

/Visszatekintés az akkori napló bejegyzésekbe/

Kedves naplóm:

Előző este, amikor lent voltam lépteket hallottam mintha mellettem járkálnának. Ahogyan nőtt félelmem úgy egyre halkabbak lettek a lèptek, mikor teljesen elhallgattak megnyugodtam, de hirtelen kacajt hallottam, sem egy normális kacajt, sem túlvilágit, inkább egy olyan kacajt mikor egy elmebeteg becsavarodva nevet egyre hangosabban és hangosabban. Üvegtörést, kaparászást és lépteket hallottam egyszerre a kacajjal együtt. Egyszerűen már rettegtem. Egy hang adott ezek közepette reményt, mikor meghallottam a pince ajtajának nyílását. Elkezdtem rohanni fel már ott álltam és az orrom előtt csapódott be. Megpróbáltam kinyitni, de semmi kis csekélynyi eredménnyel. Már kapartam azt és lent is próbáltam keresni valamit, amivel kinyithatom az ajtót, a meg nem szűnő hangok közepette. Hirtelen elhallgatott minden hang és egy suttogást hallottam magam mögött ezt mondta: Nem szabadulsz élve.

A hang mély és rekedt volt. Hátrakaptam a fejem, egy sötét árnyat láttam szét foszlani. Földre rogyva sírtam.

- Élni akarok!! Nem akarok meghalni!! De féltem, hogy tényleg ez lesz az utolsó mondat, amit utoljára hallok életemben....

A szörnyű éjszaka után apa keltett, mint mindig miután a büntetésnek vége lett:

 - Kicsim ébresztő!- apa

 - Hmm, hol vagyok?- a fejemet fogtam kótyagosan.

 -A pincében, de letelt a büntetés úgyhogy gyere reggelizni. - Apa

 - Oké... - ezt értetlenül mondtam.

Biztos csak egy rémálom volt. - gondoltam magamban felfele menet majd leültem enni.

Az egész nap normálisan telt el, majd jött az este.

 Fekszek le aludni, és ahogy leoltottam a villanyt egy sötét alakot láttam meg. Hirtelen feloltottam a villanyt és ekkor eltűnt.

Kedves naplóm:

Minden sötét sarokban látom azt az alakot. 3 napja nem aludtam a félelemtől. Ezt nem bírom tovább!  Anya és apa egyfolytában pszichológushoz járat ő meg csak annyit mond, hogy félek a sötéttől de túl cikinek tartom ezt elmondani.

Utolsó bejegyzés:

Kedves naplóm:

Ez az első napom az elmegyógyintézetben. A szüleim szerint megőrültem ezért küldtek ide. Minden ki van párnázva és minden világos. Csak egy bútor van, egy ágy. Az ágy alatt hatalmas sötétsèg van.  Minden egyes nap az àggyal szemben ülök és figyelem az alatta levő sötétséget. Tudom, hogy ott van és figyel engem. Amint alkalma lesz megölni biztos meg teszi. Az óta a nap óta üldöz mióta élve hagytam el azt az átkozott pincét!!

Volt egy áram kimaradás az intézetben és mikor Emily őrei beszaladtak hozzá már a padlón feküdt maga körül üvegszilánkokkal. És mielőtt meghalt az ágy alá pillantott és utolsó leheleteivel annyit nyögött ki: Most már boldog vagy te szemèt ?!